Nem tudom, hogy olvastátok-e mostanában a Képes Krónikát. Azt, amelyet a 14. században jegyeztek le. Van benne egy majd ezer éves történet az államalapítás korából. Így írja a krónika:
„A következő esztendőben a császár visszatért Magyarországba; Péter király húsvét szent ünnepén, a magyarok és németek színe előtt átadta neki Magyarországot aranyozott lándzsa képében”.
Azért idézem ezt nektek, mert jól mutatja, hogy az önállóságért vívott küzdelmünk annyi idős, mint az államunk.
Az a történet, amelyet a Krónika említ, a Szent István utáni években zajlott. István egyik utódja, Orseolo Péter háttérbe szorította a magyarokat, ezért elűzték, de később visszatért a német császár oldalán. III. Henrik maga ültette vissza az ország trónjára.
A beavatkozásnak már akkor is megkérték az árát. Péter király felajánlotta a császárnak az országot, átadta neki a koronázási ékszereket, és bevezette a német jogot Magyarországon. Ha lettek volna akkor liberális portálok, talán azt írták volna, végre helyre állt a jogállamiság.
Szóval nincs új a dolláros nap alatt, mindig voltak, akik meg akarták mondani, hogyan éljünk mi itt, a Kárpát-medencében.
Tisztelt kongresszus!
Eltelt pár száz év, de külföldi beavatkozásokban most sem szűkölködünk. Most is vannak bőven, vízen innen és túl, akik kicsavarnák kezünkből a legfontosabb döntéseket. És idehaza most is vannak, akik elfogadnák ezt. Ezért ösztönzést remélnek, és kapnak is. Dollárban vagy euróban, létező vagy nem létező mikroadományos ládikákban.
És ezekért a ládikákért mindent és bármit megtesznek.
- fegyvert küldenének háborúba, miközben a háborúk nekünk csak gyötrelmet hoztak
- energiaszankciókat támogatnak, miközben azok árakat emelnek
- kinyitnák Magyarország kapuit nagy néptömegek előtt, és nyitva is hagynák
- zöldberuházásokat támadnak, olyanokat, amelyeket szponzoraik más országokban tapsikolva ünnepelnek
Ne gondoljátok, hogy itt a vége. Hétfőn kampányolnak román pártoknak, kedden megfúrnak egy magyar pályázatot, szerdán szurkolnak a válogatott ellen. És ha ez nem lenne így is elég vacak, még Böjte Csabát is megtámadják külföldi pénzből.
Meg kell hagyni, pár centért tényleg lemennek a legaljára is.
Kedves barátaim!
De mi is errefelé az önfeladók sorsa? Mit ír erről a Képes Krónika? Azt, hogy látván, hogy a magyarok nem támogatták, Péter király a németjeivel futásnak eredt, de elfogták, megvakították, és sérüléseibe hamar belehalt.
Ilyenre most senkinek sem kell számítania. Még azoknak sem, akik tényleg szemeket lőttek ki.
De pár dolgot azért üzenünk nekik!
Üzenjük meg nekik: ez nem ügynököknek való vidék, itt nincs többsége azoknak, akik a saját országuk ellen dolgoznak. Sosem volt, és nem is lehet!
Üzenjük meg a szponzoraiknak: nekünk nem kell mások koronája, ennek az országnak megvan a sajátja. A baloldalnak persze küldhetnek, de az legyen ugyanúgy árnyékból, mint a kormányuk.
És üzenjük meg mindenkinek: inkább vagyunk száz évig kritizáltan szabadok, mint akár csak egyetlen napra is dicsérve kitartott szolgák.
Kedves forintjobboldal!
Közelednek az ünnepek, és ilyenkor valamelyik csatornán egész biztosan leadják majd a Reszkessetek Betörőket. Azt, amelyikben egy bizonyos Kevin egy ponton azt mondja a kamerába: az az ő háza, és meg fogja védeni.
Hát akkor mondjuk mi is a kamerába és írjuk fel a zászlónkra: ez a mi országunk, és meg fogjuk védeni. Ha kell erővel, ha kell türelemmel. Ha kell ésszel, de leginkább dacos hazaszeretettel.
Tisztelt Kongresszus!
A védelem egyik fő pontja a jövő évi európai választás.
Biztosan sokan reméltek újra egy olyan eredményt, amely a Holdról is látszik. Szerintem a Hold nem elég. A látvány most nem elég. Olyan hangerejű eredmény kell, amelyet minden irodában meghallanak. Minden olyan tárgyalóban, ahol valaha is azon törték a fejüket, hogy rólunk döntsenek nélkülünk.
A győzelemig hosszú még az út. De tudom, hogy rajtatok nem fog múlni. Ott vagytok hóban és fagyban, fényesebb napokon és a nehézségekben is. Előre is köszönet a helytállásért!
Útravalóul Nemeskürty tanár úr szavait hívom segítségül. Azt mondta, kell egy küldetéstudat. A hit, hogy valamiért csak vagyunk a világon. Talán avégre, hogy megmaradjunk. És ehhez én csak halkan hozzáteszem, azért, hogy a magyarok legszebb napjait közösen megéljük.
Ehhez a munkához kívánok nektek sok erőt és nagy szívet.
Van miben hinnünk, van kihez tartoznunk, és van hová tartanunk. Hát akkor menjünk együtt, úgy a legerősebb.
Büszke vagyok rá, hogy veletek tarthatok,
Munkára fel, győzelemre fel, Magyarországot fel!